Történetünk
Az első (nem) találkozás
Történetünk már 2017-ben elkezdődött, amikor a szokásos éves KPMG-s síelésen ugyan egy pályán csúsztunk és egy asztalnál ültünk, erre a mai napig egyikünk sem emlékszik. Amikor ez valódi ismerkedésünk elején szóba került, egyikünk sem hitte el, hogy ez megtörtént, de Marcin aktív fotós dokumentációjának és egy jól eltalált képének köszönhetően kétség sem maradt.
A buliszoba
A bújócska következő fázisában, 5 évvel később a híres-hírhedt buliszobának köszönhetően már jóval könnyebb volt a valódi találkozás, és ott nemhogy sikerült egymást észrevennünk, de Csilla Spotify kedvencek listája azóta is Falco egyik nagy slágerével indul. Hiába ő maga tette rá a listára, Viktor erre minden egyes alkalommal képes rácsodálkozni. Fiatalság, bolondság…
A fordulópont
Az igazi fordulópontot aztán a 2023-as síelés hozta el. Ott beszélgettünk mindkettőnk számára meglepően sokat a sífelvonón. A "Laurás hüttétől" (köszi Norbi!) a Rosenkranzig számtalan 9 perces körön át volt erre lehetőségünk, és hamar ki is derült, hogy nagyon könnyen és bármiről nagyon jót tudunk beszélgetni és mindketten jó értelemben vett maximalisták vagyunk és együtt tudunk száguldani az utolsó felvonóhoz úgy, hogy mögöttünk zárják a kaput.
Első benyomások
Viktor Csilláról először azt állapította meg, hogy milyen kerek, minden szempontból. Csilla szinte azonnal levette a lábáról az életvidám, karakán, vicces, szókimondó, pozitív, és támogató személyiségével. Nem mellesleg a Jägermeister sem melegszik meg a kezében 😀 A talpraesettsége mellett tud ő esendő is lenni, például azon a fontos 2023-as síelésen egyenesen a mosdóba, ha a támaszkodásra kinézett ajtó csak látszólag van csukva. Ugyanakkor törékenységét is megmutatta Viktornak: mindkettőnk számára mély élmény marad Csilla csodás piruett utáni landolása a szikrázó havon, ami után még két napig mit sem sejtve törött kézzel volt képes mosolyogva csúszkálni. Innen is köszönjük a segítséget a névtelen cserbenhagyásos gázolónak. Nélküle ma talán nem állnánk itt. Csilla pedig Viktorról azt gondolta, hogy kellően magas. Szerencsére azért nem csak a 186 centije lenyűgöző, hanem az érzelmi intelligenciája is. Igazi, nagybetűs, sikeres férfi, aki ráadásul rendkívül segítőkész és nagyon jó vele beszélgetni. Kérdés nélkül segített neki, amikor megsérült a keze és azóta is gondoskodik róla, ha kell (ha nem). Mellette igazán nőnek érezheti magát, lehet akár gyenge is és igazán önmagát adhatja. Ráadásul igazi insta-férj, aki viszi a sícuccait is, bár normális közös képet lehetetlen vele készíteni, de legalább remekül vezet! 😀
Az első (nem) randi
A kapcsolatunk igazi kezdetét nem egy klasszikus első randi jelenti. Sőt, tulajdonképpen tipikus első randink nem is volt. Az ismerkedés a Rosenkranz felvonón indult, aztán az esti szauna után a kinti fagyban a műholdak számolgatásával folytatódott. Akkor még talán csak a csendes kerítőt játszó Dani sejtette, hogy ennek a romantikus pillanatnak lesz még folytatása. Azt viszont aligha gondolta volna még akkor bárki, hogy ma itt fogunk majd állni.
Berlin
A síelés után egy fontos barátság kezdetének éreztük azt, ami köztünk történt. Aztán Réka nyomására (úgyis jött eggyel Csillának) és Viktor biztatására Csilla élete legspontánabb döntését hozta meg 😀 Reggel vett egy repjegyet estére és meglátogatta Viktort Berlinben. Még ez a látogatás is baráti volt, ma azonban mégis ezt a napot tartjuk a kapcsolatunk valódi kezdetének.
Kalandok
Kiderült, hogy rengeteg közös hobbink van. A sokat emlegetett síelésen túl szeretünk túrázni, festeni, és Csilla mellett Viktor a via ferrátába és - későn felismert őstehetségként - a lövészetbe is beleszeretett. Azóta már több mint 10 országban jártunk együtt, 14 hegycsúcsot hódítottunk meg, egészen 2509 méter magasra jutva, és néhol mini-gleccseren négykézláb mászva vagy sziklákon zergeként ugrálva. A kapcsolatunk legmélyebb pontja pedig csupán földrajzilag értelmezhető, amikor mínusz három méteren voltunk a legmagasabban Amszterdamban. Köszi Gyöngyi és Zoli!
Lánykérés 1.0 – Erdély
Egy 11 napos erdélyi túra utolsó napjaiban Viktor hosszas keresgélés után tette fel először a nagy kérdést, és mivel Csilla igent mondott, jobb híján a táskájában talált bicskát volt kénytelen Csilla ujjára húzni. Szerencsére Csilla ezt visszaadta, mert bár szó szerint nagyon felvágós volt a rögtönzött gyűrű, kicsit veszélyes lett volna az esküvőig azt hordani. A családnak Viktor ezt már úgy adta elő, hogy Csilla a lánykérést követően visszaadta a gyűrűt. Viktor kiválóságát ismerve ők teljesen kiakadtak. Ebből már sejthettük, hogy később sem lesz itt gond, ha Viktor egyszer "rendesen, papírostól meg minden" akarja majd vinni a lányt a háztól.
Lánykérés 2.0 – Donnerkogel
A dátummal ellentétben a helyszín már nem volt hétköznapi. Négy órát via ferrátáztunk felfelé a Donnerkogelre, időnként egy szál kötélen lógva, vagy a két csúcsot összekötő, "Létra a mennybe" nevű 40 méter hosszú hágcsón átmászva egy szakadék felett. Aztán Viktor a csúcsra felérve, 2054 méter magasan elment köveket gyűjteni. Csilla mit sem sejtett, mert már rég tudta, hogy kövek nélkül sehonnan nem jöhetünk haza. Ezúttal viszont Viktor kezében nem csak a Donnerkogel kövei és egy kis sárga virág voltak: előkerült a gyűrű is, hét minden korábbinál keményebb kővel, melyek közül egy igazán különleges. A hegy tetején Csilla ismét igent mondott, immár másodszor is. Azért biztos, ami biztos, a gyűrű mellé Viktor tradícióból felhúzta ujjára a bicskát is. És Csilla tradícióból ezeket megint csak visszaadta, de csupán azért, nehogy elveszítse őket a hegyről lefelé menet. Azóta viszont büszkén viseli a gyűrűt, a többi kő a csúcsról pedig a nagy becsben tartott vitrinben kapott helyet.
Polgári esküvő
Délután 4 órakor eljött életünkben egy újabb fontos mérföldkő: két tanú jelenlétében kimondtuk az igent a polgári esküvőn, mivel Viktor már nagyon fel akart vágni a gyűrűjével, a bicska viszont nem ment rá az ujjára.
Együtt
Ha pedig megkérdeznek minket, mit szeretünk a másikban a legjobban, a válasz lényegében ugyanaz: hogy ennyire passzolunk, hogy mindketten türelmesek és elfogadóak vagyunk egymással szemben és hogy pontosan úgy gondoskodunk a másikról, ahogy annak arra épp szüksége van. Olyanok vagyunk, mint a borsó meg a héja. Még ha a héja nem is szereti a borsót 😀 Bármilyen hihetetlen, megtaláltuk azt az embert, akiről még mi magunk sem gondoltuk volna, hogy létezik. A csillámpóni és unikornis keverékét. Így alakult, hogy a mai nappal együtt minden negyedévre jut nekünk egy évforduló, amit ünnepelhetünk. Ezúttal pedig már veletek közösen, kedves egybevegyűltek. Stb. stb., und so weiter und so fort, et cetera, kalap-kabát, ásó-kapa-nagyharang.